Felejtsd el Párizst!

For the English version, please scroll down.

Úgy cikáztak a gondolatok Adél fejében, mint az autók a ferihegyi gyorsforgalmin. Még pár perc és odaér a repülőtérre. A bérelt elektromos autó némán siklott a cél felé, miközben Adél az elmúlt két hónap eseményeit pörgette végig. Mit számít, ha felesége van? Legyen az az ő bajuk! Már a születésnapomon is milyen figyelmes volt, nyugtatta magát. Pár hete volt, mikor születésnapján Robi meglepetésként elvitte a Fővárosi Nagycirkuszba, pedig csak egy félmondatot ejtett el az első randin a gyerekkori álmáról.
Most pedig egy hosszú hétvégére készülnek Párizsba. Lövésem sincs, mit mondhatott otthon, de hát Párizs! Romantika, kultúra, divat. Ki ne lenne lelkes egy ilyen lehetőségtől.
Befért minden a kézipoggyászba, felkészült minden eshetőségre. Jöhet bármilyen alkalom, legyen az étterem, múzeum, fürdő, ő készen áll. Még egy kis meglepetéssel is készült az egyik estére. Szerencsére az út időzítése tökéletesre sikerült, így semmi sem zavarhatja meg a hétvégéjüket.

Gyorsan kiért a városból, és Adél leparkolt a reptér előtt, a bérelt elektromos autóknak fenntartott helyen. Párizs. Hihetetlen, foglalta össze magában röviden megint. Aztán arca hirtelen komorrá vált, és más típusú kérdések kezdtek kavarogni benne. De mi lesz ezután? Újra titokban találkozunk majd a lakásomban? Visszatérünk arra a szintre, mint eddig? Munka után, mielőtt még haza menne a feleségéhez, vagy a gyerekeiért az iskolába? Jól esik a kényeztetés, de eddig ez csak egy kis kaland volt, egy kis flört, nem tudta a választ egyik kérdésre sem, mint ahogy azt sem, vajon érdemes lenne-e beszélnie erről Robival. Lehet, pont megfelelő alkalom a hétvége ennek tisztázására. Végül elhessegette a gondolatokat, és csak az utazásra, és Párizsra gondolt.

Úgy beszélték meg, hogy a terminálban találkoznak az egyik kávézónál. Adél előkereste telefonján a beszállókártyát, és a biztonsági ellenőrzés felé indult. Az ellenőrző kapuknál hosszú sor kígyózott, de még bőven időben volt. Beállt egy idős pár mögé. Egészen pontosan Judit és András mögé, ahogy leolvasta a táskájuk címkéjéről. Láthatóan nem voltak rutinos utazók. Épp azon tanakodtak, hogy mit és hogyan kell majd a szalagra tenni, mit kellett volna már meginni vagy megenni, és hogy vajon a bácsinak elég-e kibújnia a cipőjéből, vagy ki is kell teljesen fűzni. A nagy készülődés közben aztán véletlen Judit a földre ejtett egy műanyag tégelyt. Ahogy Adél látta, valószínűleg Baba tusfürdő lehetett. Gyorsan lehajolt érte, és a néninek adta. Úgy érezte, ezzel így már megvan a kapcsolódási pont, és beszédbe elegyedett az idős párral. Legalább segíti őket felkészülni a biztonsági átvilágításra.

Nem telt bele két percbe, és Adél már mindent tudott a pár teljes életútjáról, ami szinte könnyet csalt a szemébe. Hogy történt az első találkozás Balatonszéplakon egy KISZ táborban, ami után nem is tartották a kapcsolatot, míg nem majd egy évre rá váratlanul összetalálkoztak az E-Klubban. Onnantól már nem eresztették egymást. Nem is telt bele újabb egy évbe, és nyaralni mentek, hova máshova, mint Széplakra. András az Ezüstparton kérte meg Judit kezét, az estében, ahogy a Hold is ezüsthidat vetített a vízre. A történet utána sajnos szomorúan folytatódott, mert pár évtizedet ugorva az eseményekben, Juditban rosszindulatú daganatot találtak, és az orvosok nem adtak sok esélyt neki. Elmondása szerint férje minden percben mellette volt, és a gondolatait leste, amire nagy szükség is volt, mert beszédre sokszor nem futotta ereje. Aztán egyszer csak csoda történt, vagy a hosszas kezelések és műtétek után végül a daganat megadta magát. Ennek már több éve, ők pedig boldogabbak mint valaha. 

Mint azt Adél megtudta, a gyerekektől kapták ajándékba az utat, harmincötödik házassági évfordulójukra. Ők is Párizsba készültek. Adél féltette őket, hogy mihez kezdenek majd ott, amikor már itt a repülőtéren ennyire elveszettnek tűnnek, de aggodalma máris elszállt, amikor megtudta, András bácsi francia nyelvet és irodalmat tanított az ELTE-én. Ezek után, lehet inkább neki kéne tanácsot kérni tőlük. 
Harmincöt év. Milyen fantasztikus kaland lehetett, és szerencsére még mindig tart, a nagy megpróbáltatások ellenére is, gondolta, és kicsit irigykedett is a párra. Az járt a fejében, hogy milyen messze jár még ettől. És jobban belegondolva, ez az utazás sem fogja közelebb vinni hozzá. Hiszen jól érzi magát Robival, de hát ő csak a másik nő, nincs jövőjük. Nem lehet. És őszintén szólva, nem is akarná.

Megnyitottak egy újabb kaput, és a sor egyszer csak megindult, a párbeszéd alább maradt. Adél a gondolataiba süllyedt. Szavak, érzések és fogalmak villantak be neki, illetve egy jelenet az egyik kedvenc filmjéből. Ezúttal nem volt szükség a Heathrow reptér utas várójára, elég volt egy ferihegyi biztonsági átvilágítás, hogy rájöjjön, a szeretet tényleg mindenütt jelen van. De számára nem ott és nem akkor, és nem is Párizsban.

Ahogy ez átfutott a fején, a távolban kiszúrta Robit. Nem sokkal érhetett ki előtte a reptérre, és talán pár perce fejezhette be az átvizsgálást. Az övével babrált, amikor összeakadt tekintetük. A férfi megörült a lánynak, de arra lett figyelmes, hogy Adél hátrálni kezdett. Udvariasan elköszönt az idős pártól, és Robi kérdő tekintetére csak üres szavakat formált szájával. Felesleges lett volna bármit is mondani, abban a ricsajban úgysem hallotta volna. Végül Adél sarkon fordult, és a kijárat felé indult a parkolóba.
Tudta, hogy tette magyarázatra szorul, de nem akarta hosszúra ereszteni. Elővette a telefonját, látta, hogy Robi már írt is neki.
– Mit csinálsz? És Párizs? – olvasta a férfi kérdéseit.
Tudta már, mire vágyik, és az biztos, hogy nem Párizsban fogja megtalálni, és nem Robival.
– Felejtsd el Párizst! Felejts el engem! – állt az üzenetben.
Majd Adél kisétált a kijáraton, hogy megtalálja a maga Andrását. 

A novella egy tanfolyam házi feladatára készült. A tanfolyamon megbeszélt hibákat azóta igyekeztem javítani benne.

Forget Paris!

Thoughts were racing through Adél’s mind like cars on the expressway to Ferihegy. Just a few more minutes and she would reach the airport. The rented electric car glided silently towards its destination, while Adél replayed the events of the past two months.

What does it matter if he has a wife? That’s their problem! He was so thoughtful on my birthday, she reassured herself. It had only been a few weeks since Robi surprised her with a trip to the Capital Circus of Budapest for her birthday, even though she had only mentioned her childhood dream of going there in passing during their first date.

And now they were getting ready for a long weekend in Paris. I have no idea what he told them at home, but… Paris! Romance, culture, and fashion. Who wouldn’t be excited about such a trip?

Everything fit into her carry-on. She had prepared for every eventuality. Whether it be a restaurant, museum, or spa, she was ready. She even had a little surprise planned for one of the evenings. Luckily, the timing of the trip had worked out perfectly, so nothing could get in the way of their weekend.

She quickly got out of the city and parked in the designated area for rented electric cars in front of the airport. Paris. Unbelievable, she summarised to herself again. Then her face suddenly turned serious, and different kinds of questions began to swirl inside her.

But what happens after this? Will we sneak around at my place again? Are we going back to how it was before? Meeting after work, before he heads home to his wife, or to pick up the kids from school?

The affection was nice, but so far this had only been a little adventure, a bit of flirtation. She didn’t have answers to any of these questions. Nor did she know whether it was worth discussing with Robi.

Maybe this weekend is the perfect opportunity to clear things up.

She pushed the thoughts away and focused only on the trip to Paris.

They had agreed to meet at a café inside the terminal. Adél pulled up her boarding pass on her phone and headed towards security. A long line snaked through the checkpoint area, but she still had plenty of time.

She got in line behind an elderly couple, Judit and András, as she read from the tag on their bag. It was clear they weren’t seasoned travellers. They were debating what to put on the conveyor belt, what they should have eaten or drunk beforehand, and whether the old man just needed to take off his shoes or untie them completely.

In all the commotion, Judit accidentally dropped a plastic container, which Adél quickly identified as a bottle of Baba shower gel. She picked it up and handed it back to the woman. Feeling like this was a natural way to connect, she struck up a conversation with them, at least she could help them prepare for the screening process.

Within two minutes, Adél knew their entire life story, and it nearly brought her to tears. They had met for the first time in Balatonszéplak at a youth camp in the socialist era, and didn’t keep in touch afterwards. But almost a year later, they ran into each other unexpectedly at the E-Club. From then on, they never let each other go. Within another year, they went on holiday, of course, back to Széplak.

András proposed on the Silver Shore, under the moonlight that cast a silver bridge across the water.

The story then took a sad turn. Fast-forwarding a few decades, Judit was diagnosed with a malignant tumour. Doctors didn’t give her much hope. She said her husband stayed by her side every single moment, watching her every move and caring for her, especially when she didn’t even have the strength to speak.

Then, a miracle happened, or maybe it was the result of all the treatments and surgeries, but the tumour gave up. That was several years ago, and now they were happier than ever.

As Adél learned, the trip was a gift from their children for their 35th wedding anniversary. They, too, were going to Paris.

Adél worried a little for them, seeing how lost they seemed even at the airport, but her concern vanished when she found out that András used to teach French language and literature at ELTE University.

Maybe I should be asking them for advice instead, she thought.

Thirty-five years. What an incredible adventure that must have been, and miraculously, it was still going, despite everything. She felt a little envious.

She realised how far away she was from anything like that. And truth be told, this trip wouldn’t bring her any closer. She enjoyed being with Robi, sure, but she was just the other woman. There was no future. There couldn’t be. And to be honest, she didn’t even want one.

Another gate opened, and the line began to move. The conversation faded. Adél sank into her thoughts. Words, emotions, and images flashed through her mind, along with a scene from one of her favourite films.

This time, she didn’t need Heathrow’s departure lounge to come to a realisation. The Budapest airport's security line was enough to remind her that love is everywhere. Just not here. Not now. And certainly not in Paris.

As that thought crossed her mind, she spotted Robi in the distance. He must’ve arrived just before her and had probably just finished the screening process. He was fiddling with his belt when their eyes met.

His face lit up at the sight of her, but then he noticed she was backing away.

She politely said goodbye to the elderly couple and, in response to Robi’s questioning look, she only mouthed some empty words. There was no point saying anything out loud; he wouldn’t have heard her over the noise anyway.

Then she turned around and headed toward the exit, back to the car park.

She knew her actions would need explaining, but she didn’t want to draw it out. She pulled out her phone and saw Robi had already messaged her.
What are you doing? And Paris? – he had written.

But she already knew what she wanted. And one thing was certain—it wasn’t waiting for her in Paris, and it wasn’t Robi.

"Forget Paris. Forget me." – read her reply.

Then Adél walked out through the exit, off to find her own András.